Lottótársaság, egzotikus ország kormányhivatalnoka, vagy a klasszikus “trónfosztott nigériai trónörökös” története időről-időre megérkezik magyar e-mail fiókokba is.
Évtizedes, sőt, évszázados gyakorlata van ennek a pénzszerzési átverésnek, amelyet előlegcsalásként vagy 419-es csalásként is szoktak emlegetni, a nigériai büntetőtörvénykönyv idevágó paragrafusa után.
A levél szövege, a főhősének nemzetisége időről-időre változik, Nigéria azonban kiérdemelte ennek a módszernek a központját, hiszen több ilyen email-es átverés idézi az ország nevét, mint az összes többiét együttvéve.
Ha a nigériai csalás ennyire híres, miért ismerné be egy nigériai csaló, hogy nigériai?
Hogy lehet látszólag mindkét állítás igaz?
◾ Évente több millió dollárral szednek rá áldozatokat ezzel a módszerrel,
◾ Elrugaszkodott történetekkel és logikai ellentmondásokkal teletűzdelt leveleket küldözgetnek szerteszét.
Mi értelme ennek az egésznek? Erre a kérdésre keresi a választ az Agyament gondolkodás című könyv 7. fejezete.
E-mail címek tízezreit megszerezni és azokra leveleket kiküldeni ma már gyerekjáték az erre szakosodott hackereknek. Így hihetetlenül alacsonyan tudják tartani a kapcsolatfelvétel költségeit.
A potenciális áldozatokból csak nagyon komoly idő- és energiaráfordítással, hosszú levelezéseken, telefonhívásokon keresztül válhat valódi áldozat. A kiküldött levelek több mint 99%-ra nem jön soha válasz. De aki mégis bekapja a horgot, közülük is lesznek, akiknek megjön az eszük, megijednek, stb., őket nevezi a könyv hamis pozitív eredménynek.
És itt jön a lényeg: Hogyan minimalizálhatja a csaló a hamis pozitív eredményeket? Hogyan tudja kiválasztani, hogy több ezer e-mail cím közül melyik tulajdonos hiszékeny és melyik nem?
Úgy érhetik el, hogy ezek az emberek felfedjék magukat, hogy annyira nevetséges levelet küldenek szét, amelyet csakis egy végletekig hiszékeny ember vehet komolyan. Pontosan azokat az embereket keresik, akik az üzenetet olvasva nem fordulnak le a székről a nevetéstől. Őket nagyobb eséllyel viszik végig már a folyamaton.
Az e-mailek célja nem az, hogy vonzza a használható célpontokat, hanem sokkal inkább az, hogy elriassza a használhatatlanokat, akik elsöprő számbeli fölényben vannak.
Egy hihetőbb történet biztosan magasabb számú célpontot hozna be, viszont ők sokkal nagyobb arányban morzsolódnának is le a folyamatban, hiszen jó eséllyel rájönnek a csalás tényére. Így ők sokkal nagyobb kockázat, kidobott idő és pénz a szélhámos számára.
Ilyen és ehhez hasonló történetek olvashatók Stephan Dubner és Steven Levitt szerzőpáros könyvében, aki szereti a hasonlókat annak érdemes fellapozni.
Hétfőn visszaviszem a könyvtárba, onnan is kölcsönözhető, de biztosan rendelhető neten vagy kapható Kaposváron is valahol. 😊
Ha tetszett oszd meg másokkal is! ✌
